( Aki pedig kíváncsi volt megnézte, hát sajnálom én szóltam előre.)
Sokat töprengtem közzé tegyem-e,de hát ez is az én "gyerekem".Egyébként is úgy gondolom ne legyünk prűdek,az életben találkozunk "ilyesmivel" persze nem az asztalon és nem a tányéron. Ha esetleg férfi társaim is olvassák akkor elnézést,hogy "ilyesminek" nevezem legnemesebb testrészüket de kérem ezúttal nézzék el nekem. Azt is elfogadom ha valaki nem szereti az ilyen témát,főleg nem az ilyen témájú tortákat,de hát kérem ez is csak egy torta és ha a megajándékozott örül egy ilyen "poénos" ajándéknak akkor az a lényeg,hogy szerezzünk örömet vele.
Még soha nem készítettem még hasonlót sem.Szeretem a kihívásokat úgy gondoltam menni fog ez nekem.
Azt hittem könnyű lesz kivitelezni hát nem volt kevesebb dolgom vele mint egy díszített tortával.
Most biztos azt gondoljátok, mi ebben a kihívás?
Hát ciciket már faragtam, formáztam "ilyesmit" még nem.Nem mondom,hogy nem röhögtem közben,sőt könnyesre röhögtem magam miközben méricskéltem, ez+az így jó lesz-e stb,főleg amikor a férjem bejön a konyhába ő is röhög azon,hogy kora reggel simogatok,kimegy,bejön még mindig simogatok,"rudat" "golyókat" a siker érdekében. Mert ugye a cukormasszát oda kell simogatni a "tortára".Esetleg ha valakit érdekel, a golyókat puncsmasszából formáztam meg,az ereket meg a vajkrémezett tortára tettem erre ment a végső burkolat. Mókás volt készíteni ezt a tortát.
A színeket airbrussal könnyebb lett volna színre fújni, így csak begyúrni tudtam hát remélem sikerült.
A töltelék főzött vaníliás krém volt eper darabokkal.
Egy csapatnyi Leányzó jelképes ajándéka volt ez a "torta" a menyasszonyjelölt részére.
Zsanett jött el a tortáért neki nagyon tetszett.Remélem, hogy sikerült a Lányoknak a meglepetés és jó nagyot
buliztak.
